A cirkusz 2007-ben már járt Budapesten, akkor a Deliriumot adták elő, amit a legjobban egy olimpiai megnyitóhoz lehetett hasonlítani. Idén decem­ber 8. és 12. között a Sal­timbancót, a legrégebbi Cirque du Soleil show-t mutatják be a Papp László Sportarénában. Az előa­dást a nagyvárosi környezet: a felhőkarcolók, az utcák nyüzsgése és a családok élete inspirálta.

Az eredeti Saltimbanco premierje 1992-ben volt Montrealban, azóta a show-t felújították, és az új turné az elmúlt három évben több mint 100 városba eljutott, de üzenete ma is legalább olyan lényeges, mint az első bemutató idején.

Boi Gergely, a Cirque du Soleil vezető artistaedzőjével beszélgettünk.

Az artista nem egy hétköznapi foglalkozás. Hogyan került erre a pályára?
– Már kicsi gyerekként is szerettem mozogni, ezért többféle sportot kipróbáltam. Hat évig úsztam, aztán elkezdtem tornaedzésre járni. Az életem egyik fontos pillanata volt, amikor a tornaedzőm azt mondta, hiába vagyok ügyes, túl magas leszek a szertornához, így másik sportágat kellett választanom. Már javában atle­tizáltam, amikor meglát­tam egy újságban, hogy az Artistaképző Intézet felvételt hirdet. Úgy döntöttem tehát, hogy megpróbálom. A felvételin a tanároknak annyira tetszett a produkcióm, hogy már az első forduló után felvettek.

Az Artistaképző Intézet elvégzése után milyen lehetőségei vannak egy magyar artistá­nak?
– Itthon a Magyar Nemzeti Cirkuszon és a Fővárosi Nagycirkuszon kívül kevés olyan cirkusz van, ahol
a művész szakmailag kiteljesedhet, és mellette még meg is fizetik. Én például miután befejeztem az iskolát, az orosz hintacsapat tagja lettem, amivel a szentpétervári cirkusz-
fesztiválon Ezüst Bohócot nyertünk. Ezek után a Ringling Brothers Cirkusz igazgatója meghívott Amerikába egy kétéves turnéra. 2000-ben hazajöttem, és a barátaimmal egy új számon, a Halálkeréken dolgoztunk. Egy évig csak terveztük a produkciót, de megérte, hiszen 2004-ben a Nemzetközi Cirkuszfesztiválon különdíjat nyertünk vele. Itt figyelt fel rám a Cirque du Soleil tehetségkutatója, és meghívott egy válogatójukra, ami már önmagá­ban is elismerésnek számított.

Mit kell csinálni egy Cirque du Soleil-válogatón?
– Az akrobatikus elemek mellett arra is kíváncsiak, mennyire vagy jó színész, és tudsz-e improvizálni, hiszen ezek a készségek rendkívül fontosak a Cirque du Soleilnél. Olyan érdekes feladatokat kell megoldani, mint például „mutasd meg, hogyan mászik egy pók, vagy hogyan táncolsz különféle zenékre”. Ha jónak találnak, akkor részt vehetsz egy négy hónapos tréningen a montreali központban, ami még mindig nem garancia a szerződésre. Csak akkor kerülhetsz be valamelyik show-ba, ha valakinek megüresedik a helye. Nekem szeren­csém volt: 2005 januárja óta játszom a Saltimbancóban, aztán nem sokkal később a kínai rúd, majd az orosz hinta edzője lettem, és most három hónapja neveztek ki vezetőedzőnek.

Egy vezetőedző mennyire szólhat bele a koreográfiák
kialakításába?
– A művészeti vezetővel egy szinten vagyok, ezért a koreográfiákba is bele­szólhatok, ugyanis úgy kell kialakítani az egyes elemeket, hogy az artisták számára biztonságos legyen. Szerencsére jól tudunk együtt dolgozni, eddig még nem volt ebből semmilyen probléma.

A Saltimbanco a „saltare in banco” olasz kifejezésből ered, ami magyarul „színpadra ugrást” jelent. Mitől más ez a show, mint a többi előadás?
– A Saltimbanco attól különleges, hogy nincsen pontosan meghatározott koreográfia. Van néhány kötelezően megtanult elem, de a többi az improvizáció, ezért nincsen két egyforma előadás. Kevés benne a gépesített technika, még a biztosítókötelek húzásában is segítenek az artisták.

A Saltimbancóban artistaszemmel melyik a legne­hezebb rész?
– A kínai rúd (négy függőleges, mintegy 20 cm vastag rúd áll egymás mellett egyenlő távolságra), amire az artisták felmásznak, ­ugrálnak egyikről a másikra, vagy éppen különféle erőelemeket mutatnak be. Ez a műsorszám kiveszi ­
az emberből az erőt, ezért az elején 10-15 percnél többet nem is tudtunk rajta gyakorolni, mert olyan izmokat mozgat meg, amelyeket még a tornászok sem használnak.
A legveszélyesebb szám­nak viszont az orosz hintát tartom, hiszen az ugró artista ilyenkor 8-10 méter magasra repül, és egy olyan szivacsra érkezik, amelyet két ember tart.

Turné idején mennyi ideje van a magánéletre?
– Van is, meg nincs is. Rengeteget utazom. A Saltimbancóval minden héten más országban, más városban lépek fel. Szállodában élek, de minden tíz hét után kapok két hét szabadságot, amikor hazajövök a családomhoz, foglalko­zom a barátaimmal, és még jut idő a pihenésre is.

Mi volt eddig a legszebb pillanata a Cirque du Soleillel?
– Az, amikor 2006-ban az utolsó sátras Saltimbanco után egy nagyot buliztunk a többiekkel a riói tengerparton, mert azt hittük, vége van a turnénak. Akkor még nem tudtuk, hogy lesz folytatás. Egy­szerre voltunk szomorúak és vidámak, aztán egy hónapra rá jött a telefon: folytatjuk tovább a show-t, csak nem sátorban, hanem arénában. Ezek után felújítottuk a zenét, átdolgoz­tuk az egészet, mert a közönség is imádja az előadásainkat, és egyszerűen lehetetlen megunni őket.