Tudósítónk riportja a Torontóba menekült magyar romákról
Lapunk az elmúlt hónapokban többször is írt a magyar romák
kanadai menekültáradatáról. Tudósítónk ezúttal Torontóban volt kíváncsi a
kiérkezettek véleményére.
Tizenkét éves korom óta értek atrocitások: először a Városligetben
kellett végignéznem, amint a rendőrök véresre verik anyámat és a
testvéremet. A történetünk az újságban is megjelent, de a vizsgálatot
bizonyíték hiányában megszüntették a rendőrökkel szemben – mondja
lapunknak a 26 éves Szendrei Heléna, kétgyerekes fiatalasszony.
Áprilisban érkezett Torontóba, annak a 2440 magyar állampolgárnak az
egyikeként, akik tavaly adtak be menekültkérelmet Kanadában.
Havonta
most is több százan jönnek, és bár hivatalos adatok erről nincsenek, úgy
tudni: legtöbbjük szintén roma. Az eredetileg szabolcsi, újfehértói
Murzsa-Szendrei családból már mintegy száz rokon érkezett, több
hullámban. A romák visszautasítják a hazai sajtóban is idézett – magyar
vagy kanadai – sugalmazást, miszerint a menekültkérelemmel a kanadai
segélyt (egy főre havi 560 dollár, azaz 105 ezer Ft, egy négytagú
családra 1200 dollár, vagyis 226 ezer Ft) akarják felmarkolni. –
Tiltakozunk ez ellen, nem gazdasági menekültek vagyunk. Vannak persze,
akik ügyeskedni jönnek, de ők nem tartoznak közénk. Tudunk nem romákról
is, akik vagy romának adják itt ki magukat, vagy pedig azt állítják: a
romák elől menekültek – így Rafael András (50 éves), akit még az előző
nagy hullám sodort ide a 90-es évek végén, és ma is a kivándorlást
tanácsolja az otthoniaknak. – Mi nem számításból jöttünk ide: ott
kellene meghalnom, ahol születtem. Itt sincs kolbászból a kerítés,
keményen kell küzdeni. De nem piszkálnak bennünket, és van munka. Ez a
lényeg, nem a segély, mert havi pár száz dollárból itt egy lyukat sem
lehet bérelni – mondja egy János néven bemutatkozó kőműves, aki 12 éve
jött ki. Vezetéknevét és megyéjét óvatosságból nem árulja el, és
hallgatásra inti két hete kiérkezett unokaöccsét is. A tudósítónak
feltűnik: a megkérdezett tíz emberből csak a nők vállalkoznak a
fotózásra, az öt férfi nem.
– Otthon belénk ivódott a félelem és a mindennapos megaláztatás. Az,
hogy például a rendőrnek szemlesütve adjuk át a papírjainkat, mert ha a
szemébe nézünk, akkor megkapjuk: „Mit nézel, büdös cigány?” Ezt nehéz
levetkőzni. A torontói rendőr viszont a tenyerébe csapott a kisfiamnak,
ahogy mentünk az utcán – veszi át a szót Szendrei Heléna, aki kérésemre –
mondjon valamit, ami Torontóban nagyon különböző – azt feleli: „nem jön
automatikusan utánam a biztonsági őr a drogériában”. Sőt, a gyerekei
itt kifejezetten fehér bőrűnek számítanak – a városban sok bevándorló
él. Többen elmondják, hogy odahaza hiába volt meg a végzettségük, úgy
sem vették fel őket sehová. – A munkahely, az szimpátiára megy – állítja
Bíró Józsefné. – Pedig az előző rendszerben Magyarországot 90
százalékban a roma segédmunkások építették fel! – dörgi János, mire
többen helyeselnek. A 21 éves Bíró Edit elmondja: pesti iskolájában
akkor közösítették ki, amikor nem cigány apja meghalt, és addig
„eldugott” anyja járt be az értekezletekre. Hófehér a bőre, nem látszik
rajta a származása. – Én sem látszom cigánynak. De a Szonditelepen
laktam Miskolcon, így biztosra mentek tavaly a támadóim. A fogamat
kiverték hazafelé menet, mire a feleségem taxival kezdett bejárni, de
ezt anyagilag nem bírtuk – mondja a 38 éves Kanalas István hegesztő. Itt
– mint sokan mások közülük – napközben ő is az ingyenesen biztosított
angoltanfolyamra jár, és abban reménykedik: el tud majd helyezkedni a
szakmájában.
A magyarországi sérelmeit vég nélkül soroló Szendrei Gyuláné a
lakására invitál, ahol „bőröndnyi bizonyíték” várna, de erre majd a
bevándorlási bíró előtt lesz szüksége. – Két évig is eltarthat, amíg
eljutnak a személyes meghallgatásig. Tavaly mindössze nyolc magyar
ügyben hoztak döntést a kanadaiak (három jóváhagyás, öt elutasítás), de
mind Montrealban. Torontóban, ahová pedig a legtöbben érkeznek, egyet
sem – mondja Paul St. Clair, az itteni Roma Közösségi Központ ügyvezető
igazgatója. Hozzáteszi: itt is előfordul, hogy a határőr, a tolmács vagy
a bevándorlási bíró előítéletesen viszonyul a romákhoz. A sokszor
közpénzből fizetett ügyvédek viszont jól kereshetnek. A döntéshozók
nemigen ismerik a közép-európai viszonyokat. „Volt, hogy a bíró
megkérdezte, honnan tudják otthon a kérelmezőről, hogy roma. Máshogy
nézünk ki, sőt máshogy beszélünk és járunk az utcán – felelte. Micsoda,
maga máshogy jár?! – hitetlenkedett a bíró, felszólítva: mutassa,
hogyan!” – Olyanunk vagyunk, mint annak idején a zsidók. Csak ki sem
kell ránk tűzni a csillagot – így Szendrei Gyuláné, aki egyébként a
többiektől eltérően kanadai vízummal jött ki, de ő is rögtön
menedékjogot kért.
forrás: népszabadság online
Kapcsolódó hírek:
Hogyan fogadja Kanada a romákat? riport - 1.rész
magyarországi roma invázió! Betelik a pohár?
Folytatódik az [origo] kanadai tudósítása a hamiltoni börtönből - 3.rész
Betegsége miatt enyhébb büntetést kapott a kanadai csicskáztató