Nem olvashat az ember híreket anélkül, hogy ne botlana kivándorló romákról szóló cikkbe. Vajon miért akarnak elmenni az országból a romák? És tényleg jobb élet várja őket a távoli országokban? A kérdésekre Nótár Ilona, a sosinet.hu munkatársa keresett válaszokat

"Építészmérnökként végeztem néhány éve. Miután megszűnt a munkahelyem, keresgéltem a szakmámnak, képzettségemnek megfelelő állást, de fél év után be kellett látnom, hogy Magyarországon bezárulnak a lehetőség kapui előttem. Angliába mentem a családom nélkül, egyedül munkát keresni. Azért mentem oda, mert viszonylag közel van Magyarországhoz, angol a beszélt nyelve, jó gazdasági helyzetben vannak, és innen kaptam néhány ígéretet munkára. Kb. három hét után sikerült is állást találnom a szakmámban. Nagyon élvezem a munkát, nem kíván tőlem nagy erőfeszítést, már a nyelvi akadályok is egyre kevésbé jelentenek gondot.

Talán karácsonyra velem lehet a családom is, hiszen csak be kell mennünk az önkormányzathoz, és kapunk lakást. A feleségem feladja az állását, és jön hozzám, a fiam pedig Magyarországon két tannyelvű angol általános iskolába járt, úgyhogy a nyelv számára sem lesz idegen. Természetesen, ha kapnék itthon egy hasonlóan jó, biztos álláslehetőséget, hazajönnék, mert itthon van a családom, a szüleim, a barátaim. De ha nem, kérdés és szomorkodás nélkül Angliát választom" - osztotta meg velünk név nélkül egy fiatal roma értelmiségi a saját történetét.

Ez a sikertörténet az Európai Unió határain belül zajlott. Sokan próbálkoznak még azzal, hogy az Unió adta szabad mozgás lehetőségeit kihasználva Európában találjanak jobb sorsot maguknak. Ezek egyike Sztolyka Arina, a festőművész, akinek Magyarországon is volt már kiállítása. Mielőtt Stockholm mellé költöztek volna, három évet töltöttek Kanadában. Ott jó esélyük volt, hogy megkapják a menekültjogot, de lányuk krónikus betegsége miatt hazajöttek, hogy itthon gyógyíttassák. Mára már megbánták a hazautazást, de a Kanadában felszedett nyelvismeret mindenkinek a hasznára vált. Most a kertes házuk megvásárlását tervezgetik, és eszük ágában sincs a hazafelé szóló repülőjegy vásárlásán gondolkodni.

"Stockholm mellett, egy kisvárosban lakunk már két éve. Itt élni csodás, csak télen van nagyon hideg. Céget alapítottunk a férjemmel, lakást igényeltünk a szövetkezettől, majd eljöttünk, mindent magunk mögött hagyva. Mi tartott volna otthon? Idegen tettesek felgyújtották a kiskunlacházi házunkat - szerintem fajgyűlölet volt az oka -, elvesztettük mindenünket. Odahaza nem volt számunkra munka, lehetőség, siker. Svédországban a férjemnek jó állása van, a gyermekeink, akik már felnőttek, otthon maradtak, de mindegyiket támogatni tudjuk. Kinek autót, kinek házat veszünk, kinek pénzt adunk. Otthon ezt nem tudnánk megtenni. Minek mennék hát haza."

Menekülés az ismeretlenbe
A kivándorlás azonban egészen más, mint az uniós határokon belüli munkakeresés. Kézdi Gábor szociológus-közgazdász szerint Magyarországon nem annyira súlyos és erős a cigányokkal szembeni előítéletesség, hogy elegendő okot szolgáltasson a potenciális befogadó országok számára a menekült státuszt megadására. Ezt igazolja a kanadai nagykövetség által készített összefoglaló is, mely szerint a Kanadába érkezők mindössze két százalékának a kérelmét fogadták el, a többiekét vagy elutasították, vagy maguk a menedékkérők indultak haza önszántukból.

Kézdi arra figyelmeztet, a kisebbségi érzés a határokon túl is megmaradhat, hiszen például Kanadában lehet, hogy nem a cigányságuk, a bőrszínük miatt lesznek kisebbségben, viszont a bevándorló mivoltuk a kisebbségi létbe taszítja őket. És a kiutazás sok esetben csupán időleges könnyebbséget jelent egy-egy család számára, amelyiknek ezért a könnyebbségért minden ingóságát el kellett adnia Magyarországon. Sokan hiteleket is vesznek fel, ha pedig arra kerül a sor, hogy mégis haza kell térni, akkor nincstelenként érkeznek haza, teli adósságokkal. Ám ezekről a történetekről lényegesen kevesebbet hallunk, mint azokéról, akiknek sikerül kint letelepedniük.

Az eddigi gyakorlat szerint akár két-három évet is eltölthettek a bevándorlók Kanadában az állam jóvoltából, amíg a kérelmük elbírálására vártak, de az idén júniusban megszavazott rendelet szerint, mely 2012 júniusától lép hatályba, ezentúl mindössze kilencven nap alatt döntés születik, mely azonnali hatályú. Tehát ha valakinek elutasítják a kérelmét, azonnal csomagolhat és fordulhat vissza. Bevándorlóként letelepedési engedélyt a bécsi konzulátuson lehet igényelni, később az ilyen irányú kérelmeket a nyelvtudás, életkor, iskolai végzettség, szakképzettség és gyakorlat alapján osztályozzák. Munkavállalói vízumért is ugyanitt lehet folyamodni. Egyébként a beadvánnyal egy időben megkapják a szociális juttatásokat a családok, a gyermekeik iskolába járhatnak. A járandóságokra minden olyan személy jogosult, akinek a kérelmét befogadták, és azt az első hónaptól kezdve rendszeresen folyósítják, egészen a kérelem elbírálásáig. Ha pedig valakinek már van adószáma, akkor munkát is vállalhat.

Czirok Péter, a pesterzsébeti Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) vezetője borúsan látja a romák helyzetét Magyarországon, ugyanakkor nem reménykedik a kanadai kivándorlók sorsának jobbra fordulásában sem. Véleménye meglehetősen radikális. "Ez a hazám, itt születtek a gyerekeim, itt a családom, itt élnek a szüleim, az identitásom meghatározásához tartozik ez az ország, ezért szeretem. De pontosan megértem azokat, akik úgy érzik, hogy üldözi őket ez a rendszer. Egy olyan országban, ahol intézményesült a rasszizmus - erre jó példa a miskolci vagy a sajóbábonyi per, amelyben egy bírónő nyugodtan kijelentheti, hogy van Magyar Gárda közösség, meg cigány közösség; ahol Gyöngyöspatán mindenféle neonáci közösség nyugodtan grasszálhat, ahol a hatalom nem tesz semmit ez ellen -, nem lep meg, hogy menekülnek az emberek. Koszovó intő példa lehetne, ahol belügyként kezelte az ENSZ a problémát, később tömegsírokat kellett kiásni...

forrás: C-PRESS - Népszava Online