A kanadai vértanúk csoportját – Daniel Antal, Garnier Károly, Lalemant Gábor, de Brébeuf János, de La Lande János, Jogues Izsák, Chabanel Natalis, és Goupil Renatus – de Brébeuf Jánosról nevezték el.

A franciák 1603-ban léptek Kanada földjére. Ferences misszionáriusok 1615-ben és 1622-ben próbálkoztak a huron indiánok térítésével, sikertelenül.

1625-ben jezsuiták indultak Kanadába, de négy év múlva, amikor az angolok háborút nyertek, kiutasították őket, és vissza kellett térniük Franciaországba. 1632-ben ismét útra keltek, s ezúttal külső háborítás nélkül hirdethették az evangéliumot a huronoknak. Az indiánok azonban nem akarták befogadni a hitet. Hiába adták tanújelét a jezsuiták határtalan emberszeretetüknek az 1639-40-ben kitört járvány idején, a bennszülöttek nem hallgattak rájuk. „Családonként hirdetjük az evangéliumot kétezer vadembernek; ismerjük a nyelvüket, nekik van fülük, s mégsem akarnak megérteni semmit” – írta Lalemant Gábor 1642-ben.

Goupil Renatus testvér szenvedett először vértanúhalált 1642. szeptember 29-én. Négy évvel később, 1646. október 18-án ölték meg Jouges Izsákot, majd másnap de La Lande Jánost. Mindhárman az irokézek áldozatai lettek Ossernenonban. Haláluk a huron indiánokat úgy megindította, hogy tömegesen tértek meg. „Mintha nem is mi, hanem inkább az angyalok működtek volna köztük” – jegyezte fel a misszió vezetője.

Az irokézek elhatározták, hogy kiirtják a huronokat: 1648-ban háborút indítottak, s 1650-ben elérték céljukat. E harcok során halt meg a másik öt jezsuita misszionárius.

Jean Brébeuf jezsuita szerzetes és három vértanútárását az irokéz indiánok kínzócölöphöz feszítve végezték ki. Brébeuf három óra hosszat szenvedett a legborzalmasabb kínzások között, „oly buzgón imádkozva kínzóiért, hogy még az indiánok is elképedtek e türelem és ellenségszeretet láttára. Soha nem tudták megérteni, miért tért vissza ez a misszionárius újra meg újra, amikor minden látogatása csak veszélyt, nyomorúságot és szenvedést jelentett neki. Nem értették meg, hogy van az embernek olyan tulajdonsága is, amely kiemeli a testi világ törvényszerűségéből, és képessé teszi, hogy azokat is szeresse, akik neki bántalmat okoznak… ott járt köztük egy ember, aki nem zárta korlátok közé szeretetét, hanem úgy ontotta magából, mint fényét a nap, amely télen éppúgy melegít, mint nyáron, függetlenül attól, hogy kitárul-e előtte a föld, vagy felhőkbe burkolózik.” Minderről eszünkbe juthat Jézus ellenségszeretetre vonatkozó parancsa (Mt 5,43-48) – olvasható Melocco János Mint a nap című írásában.

De Brébeuf János négy évig irányította a huron indiánok közötti missziót. Megalkotta a huron nyelv szótárát és nyelvtanát. Ledesma Keresztény tanítás című művét lefordította az indiánok nyelvére.

Amikor 1648. július 4-én az irokézek támadást intéztek a huron falu ellen, Daniel Antal éppen befejezte a szentmisét. Amikor megkezdődött a harc és az öldöklés, az öregek, az asszonyok és a gyermekek a kápolnába menekültek. Antal atya elfutott a betegek sátrába, s ott megkeresztelte a katekumenokat, majd visszasietett a kápolnába, általános feloldozást adott, és fegyvertelenül a támadók elé ment.

A csoport tagjait 1930. június 29-én avatták szentté. Ünnepüket 1969-ben egy napra tették, és felvették az egyetemes naptárba.

forrás: Magyar Kurír