A kormány nem zárja ki a vízumkényszer visszaállítását.

Csaknem megduplázódhat az idén az előző évekhez képest a kanadai magyar menekültkérelmek száma. Mind a hatóságok, mind a kérdéssel foglalkozó szakemberek úgy tudják, hogy döntő többségükben romákról van szó. Lapunk megkeresésére Bill Brown, az ottawai állampolgársági és bevándorlási hivatal (CIC) sajtóilletékese úgy fogalmazott: a kanadai kormányt aggasztja a kérelmek egyre növekvő száma, és „ezek döntő többsége megalapozatlan”. Brown válaszában figyelemre méltó, hogy nem zárja ki a 2008-ban megszüntetett vízumkényszer visszaállításának lehetőségét.

–Kanada rendszeresen felülvizsgálja vízumpolitikáját – szögezte le, kissé megkerülve a kérdést. 2008 márciusa óta körülbelül 6200 kérelem érkezett magyar állampolgároktól, és tavaly az ilyen beadványok kevesebb mint két százalékának adtak csak helyt. – Ez állandó téma a kétoldalú kapcsolatainkban. Tény, hogy a kérelmek száma nagyon megnőtt, és ez aggodalmat okoz. Leginkább azért, mert a kanadaiak szerint is megalapozatlanok. Elfogadhatatlannak tartják, hogy valaki azért kér menekültstátuszt, hogy előbbre jusson a bevándorlók várólistáján – mondja lapunknak Helyes Imre ottawai magyar konzul. 2009-ben mintegy 2400, míg tavaly 2300 menedékkérelmet regisztráltak Kanadában magyar állampolgároktól. Az idén már az év első nyolc hónapjában kétezer fölé emelkedett a számuk. A kanadai sajtóban időről időre megkongatják a vészharangot; minapi cikkével a Toronto Sun tette meg ezt. Ebben „kétes menekültkérelmek ezreiről” írnak, „drasztikus lépéseket” sürgetve.

Paul St. Clair, a torontói Roma Közösségi Központ ügyvezető igazgatója szerint alapvetően nem változott a helyzet. – A kormány politikai okokból alacsonyan tartja azon magyar állampolgárok számát, akiknek jóváhagyja a kérelmét. Ez öt-tíz százaléka azoknak, akik bíró elé kerülnek. Az alacsony arány magyarázata, hogy félnek az Európai Unió válaszlépésétől, amely hátrányosan érintheti Kanadát – mondta Torontóból adott telefoninterjújában St. Clair. Hozzátette: az elbírálás lassú, évekig tart. A kormány tervezett reformja le akarja ezt rövidíteni, de az csak jövő júliusban lép életbe. 2009-ben például mindössze nyolc magyar ügyben hoztak döntést. A lassúság miatt a kérelmek 35 százalékának sorsát azok beadói sem kísérik figyelemmel. Sokan hazatérnek, részben a gyerekek iskoláztatása miatt (tudva, hogy a jóváhagyásra csak kevesek számíthatnak). Másrészt pedig St. Clair szerint azért, mert a kérelmezőknek járó segélyből sokáig nem lehet megélni. – Számolhatunk havi 1300 dollárt (körülbelül 274 ezer forintot) egy négytagú családra, ám ebből ezret elvihet csak a lakbér – említ egy példát.

Tavalyi ott jártunkkor több mint száz fő érkezett már Torontóba egy eredetileg szabolcsi, újfehértói roma családból. A Murzsa–Szendrei família tagjai tudósítónknak magyarországi atrocitásokról, üldöztetésről számoltak be akkor. Egy János néven bemutatkozó kőműves azt mondta: „Nem számításból jöttünk ide. Ott kellene meghalnom, ahol születtem. Itt sincs kolbászból a kerítés, keményen kell küzdeni. De nem piszkálnak bennünket.” Paul St. Clair a magyar kérelmezők öt százalékára becsüli azok számát, akik nem romák. Szerinte főleg olyanokról van szó, akik bűnszervezetek üldözésétől tartanak, és azt állítják, hogy a magyar kormány nem védi meg őket.

forrás: nol.hu